Sarokból, torokra
Az Integritás Hatóságról korábban e sorok írója is fanyalgott: az indulása egy agyrémnek tűnt, hogy az EU nyomásra az orbáni maffia belement egy maffiaellenes ügynökség létrehozásába.
Szédületes gazdasági fejlődés, tömeges bevándorlás, népszavazással bevezetett abortuszliberalizáció és melegházasság, leomló katolikus bástyák. Írország, Nyugat-Európa egykori legszegényebb és legkatolikusabb nemzete szó szerint egy nemzedék alatt alakult át teljesen társadalmilag és gazdaságilag, hogy most a Brexit árnyékában kapaszkodjanak az EU-tagság jelentette előnyökbe. EP-választási körképünk Írországból!
Írta: Matsuzaki Diána Sayuri
A május 26-i EP-választáshoz közeledve a Mandiner körképsorozatban mutatja be az uniós országok EP-választási kampányait, a helyi politika erőviszonyait és játszmáit. Eddigi cikkeinket itt olvashatják:
Németország: Weber ist Ihnen unbekannt?
Nagy-Britannia: Hülye Választások Minisztériuma
Ausztria: Az orbánozástól az Orbán-magasztalásig
Franciaország: Macronék vagy Le Penék győznek?
Spanyolország: Balosok, birodalmiak és lázadók
Most Írország kerül sorra cikksorozatunkban!
***
A kontinenstől nyugatra, a Csatornán túli szigeteket a Brexit foglalkoztatja 2019 tavaszán: az Egyesült Királyság mellett Írország EP-kampányában is a britek kilépése legfontosabb téma, az ír-északír határkérdés miatt.
Az Ír-szigeten, az Ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország között húzódó, 499 km hosszú sáv lesz az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi határa, ahol külső határ lévén útlevél-ellenőrzést és vámszabályozást kellene bevezetni – ha ez nem sértené a Smaragd sziget törékeny békéjét őrző, és éppen a szabad átjárhatóságot biztosító 1998-as Nagypénteki Egyezményt, valamint nem mellékesen a brit kereskedelem érdekeit. A „kemény határ” (hard border) körül kialakult vita nemcsak a briteknél került a közvélemény és a kampány középpontjába, de elemzők szerint
Pedig az írek hagyományosan az EU-t leginkább támogató nemzetnek számítanak a tagállamok között. Egy 2018-as Eurobarometer-felmérés szerint az ír népesség 64%-a uniópárti, ez a huszonnyolcak között a legmagasabb arány, ráadásul a megkérdezettek 84%-a az EU jövőjét illetően is optimista, nem is véletlenül.
Írország a Brexit-viták közepette
Írország igazi uniós sikertörténetnek számít. Az EU elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe már 1961-ben kérte felvételét, a közös piac elméletének nem megfelelő környezetet biztosító, protekcionista gazdaságpolitika és a második világháború óta kiemelten hangsúlyozott semlegesség miatt azonban nem kaptak megfelelő támogatást a De Gaulle-vezette Franciaországtól.
De Gaulle után azonban Párizs zöld utat adott Nagy-Britannia és Írország csatlakozásának, ami 1973-ban vált teljessé. A gazdaság csak az 1970-es évek végén bekövetkezett válság után kezdett erősödni, akkor azonban teljes gőzzel. Az egymás utáni kormányok által bevezetett gazdasági reformok jó döntésnek bizonyultak,
A „Kelta Tigris” időszakának a 2007/2008-as globális krízis vetett véget, az elmúlt 5 évben azonban ismét javuló eredményeket mutat. Jelenleg az 1 főre eső GDP alapján a 4-5.helyet foglalja el az IMF és a Világbank világranglistáin – igaz, ez az ennyire kiugró adat az itt kényelmesen adózó világcégek itt kimutatott pénzügyi eredményei miatt alakult ki.
A köztársaság 1999-ben az eurózóna egyik alapítója lett, majd 2004-ben, a Magyarországot is érintő bővítési kör után egyike volt annak a mindössze 3 tagállamnak, ami megnyitotta határait a 10 új tagállamból érkező munkavállalók előtt. Emiatt azonban felgyorsult az EU-ból érkező bevándorlás, főleg Lengyelországból. A munkavállalók után diákok érkeztek legnagyobb számban. A munkaerő-dömping hatására természetesen csökkent az ír munkavállalók száma, a kormány pedig válaszintézkedésként szigorította a bevándorlási és letelepedési szabályokat.
A szuverenitás fontosabb az uniónál
Írország külpolitikáját nagymértékben uniós tagsága határozza meg, az Egyesült Királysággal földrajzi és történelmi összefonódások miatt különösen erős a nexus, de a csaknem 32 millió, magát írnek (vagy ír gyökerűnek) tartó amerikai miatt az Egyesült Államokkal is jelentős az együttműködés. A függetlenség azonban még ezeknél a kapcsolatoknál is fontosabb Dublin számára.
Az EU alapdokumentumának tartott lisszaboni szerződést
miután az ír kormány olyan kiegészítéseket harcolt ki, amik lehetővé tették például a katonai semlegesség fenntartását.
A hosszan és nehezen kivívott függetlenséget Írország megőrizte a diplomáciában is: az ENSZ-nek igen, de a NATO-nak nem tagja, katonai vonatkozásban is inkább semlegességre törekszik. Sokan úgy tartják, éppen a neutralitás miatt lehettek sikeresek az ír egységek az ENSZ békefenntartó misszióinak keretében, különösen a kongói válság idején, majd később Cipruson, Libanonban, valamint Boszniában. A vállalt semlegesség ellenére Dublin többször is együttműködött a nemzetközi biztonsági szervezetekkel, 1999 óta részt vesz a NATO békepartnerségi és euroatlanti partnerségi programjaiban, az Öböl-háború, a 2001-es afganisztáni, valamint a 2003-as iraki beavatkozás során is átengedték a shannoni repülőteret az amerikai (és nemzetközi) haderő számára.
Abortuszpárti tüntetők a kampány idején
Szekularizálódó belpolitika, belső nacionalizmus, lokális migrációkezelés
Írország és a katolikus egyház kapcsolata az 5. századig nyúlik vissza, és a társadalom számára a vallás volt a megtartó erő a protestáns Anglia térhódítása után. Vallás és nemzeti öntudat kéz a kézben járt, az angol-ír szembenállásban a protestáns-katolikus ellentét tükröződött. Az Ír Köztársaság egykor az Európai Unió egyik „legkatolikusabb” országa volt, a Lisszaboni Szerződés ratifikálását a katonai semlegesség kérdése mellett az is késleltette, hogy Dublin garanciákat követelt az uniótól a szigorú – és katolikus alapokon nyugvó – ír életvédelmi törvények fölötti szuverén döntéshozatali jogára. A 2010-es években azonban – az európai demográfiai sztenderdnek megfelelően – jelentős csökkenést észleltek a magukat templomba járó katolikusok számában, mi több, 2016-ra a nem hívők száma meghaladta a helyi protestánsokét. Írország egyre szekulárisabb lett, és
2015-ben népszavazás döntött az azonos neműek polgári házasságkötésének engedélyezéséről, 2018-ban pedig – szintén egy, hosszas vitát követő referendum után – az abortusz legalizálásáról. Az ország világiasodását és a társadalom kinyílását jól mutatja, hogy a legerősebb párt ma a liberális kereszténydemokrata pártként pozicionált Fine Gael, amelynek elnöke, egyben Írország miniszterelnöke pedig az indiai felmenőkkel is rendelkező, vállaltan homoszexuális Leo Varadkar, aki ma a legnépszerűbb politikus Írországban – annak ellenére, hogy az utóbbi egy évben népszerűsége 17 százalékpontot csökkent, főként a határkérdésben leginkább érintett vidéki, mezőgazdasági munkákkal foglalkozók körében.
Leo Varadkar a Pride-on
Az ír belpolitika egyik érdekessége, hogy az erős nemzeti identitástudat ellenére nem jellemző az Európa más országaiban ismert szélsőjobboldali mozgalom. A 16.századi angol megszállás után hullámokban előtörő nacionalizmus évszázadokon át egyet jelentett az erőszakkal, a legsúlyosabbnak a „The Troubles” („A Bajok”) korszaka bizonyult, amely során az 1960-as évektől az 1998-as nagypénteki egyezmény megkötéséig összesen csaknem 50 ezren estek áldozatul (3500 halott, több mint 47.500 sebesült) a fegyveres támadásoknak és merényleteknek.
Az egyezmény után az azt elismerő radikális szervezetek, az Igazi IRA, az Új IRA és más radikális csoportok a harc folytatására tettek ígéretet – ma az ellenük folyó küzdelem az ír terrorelhárítás legfontosabb feladata – a radikális iszlamista terrorszervezetek Írországba való beszivárgásának megakadályozása mellett.
köszönhetően az előkelő gazdasági pozíció kínálta munkalehetőségeknek. A nem-ír-állampolgárok közül a legnagyobb arányban Lengyelországból, az Egyesült Királyságból, Litvániából és Romániából érkeznek, munkavállalás vagy tanulás céljából. Írországban ma már 4,8 millióan laknak, ez több mint 8 százalékos növekedés csak 2006 óta: a nagy arányú bevándorlás mellett ugyanakkor az Európában egyik legmagasabb termékenységi ráta is hozzátesz a népesség gyarapodásához: az egy nőre jutó 1,8-as születési ráta elég közel jár a a 2,1-es reprodukciós szinthez.
Az EU-ban 2015 óta felerősödött migránsellenesség a bevándorló tömegek érkezése ellenére sem jellemző Írországban – igaz, mint az unió egyik legnyugatibb, elszigetelt szigetországa, az írek nem találkoznak a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából érkező menekülthullámmal, csak a befogadott menedékkérők szintjéig. A Zöld Sziget bevallottan befogadáspárti, egyre több szakértő figyelmezteti azonban a kormányt arra, hogy éppen a terület korlátozottsága miatt egyre kevesebb lesz a hely a menedékkérők számára,
ha nem teszik meg erre a megfelelő óvintézkedéseket. Leo Varadkar miniszterelnök januárban kijelentette: a migrációs válságot megfelelően kell kezelni, ez pedig túlmutat a menekültválság és a humanitárius krízis rövid távú megoldásain, és inkább hosszabb távon, az afrikai és dél-ázsiai országoknak nyújtott támogatások és a fejlődésüket elősegítő gazdasági-pénzügyi együttműködés kezdeményeseire alapozva lehet véget vetni a migrációs hullámnak.
Valahol Írországban
Helyi és európai erőviszonyok
Az ír törvényhozás (Oireachtas) három eleme a köztársasági elnök, valamint a parlament alsó (Dáil Eireann) és felső (Seanad Eireann) háza. A miniszterelnököt az alsóház jelöli, az államfő pedig kinevezi. A kormány a parlamenttől függ, de kormányalakításhoz az alsóházban kell többséget elérniük. A 158-tagú alsóházban jelenleg a kormány oldalán 56 képviselő ül, a Fine Gael (liberális kereszténydemokraták), valamint szövetségbe tömörült, és teljesen független képviselők koalíciójában. Az ellenzékben eggyel többen, 57-en foglalnak helyet, a baloldali republikánus Sinn Féin, a Munkáspárt, a Zöldek, a szociáldemokraták, és más kisebb pártok színeiben. A mérleg nyelve a konzervatív Fianna Fáil 44 képviselője.
Az uniós pártcsaládokban a Fine Gael az Európai Néppárt tagja, a Fianna Fáil az európai liberálisokhoz (ALDE), a Sinn Féin és a szolidaritás az Északi Zöld Baloldalhoz, a Munkáspárt pedig a szociáldemokratákhoz tartozik.
Az Európai Parlamentben Írországnak papíron 13 képviselői helye van, a Brexit azonban ezt is befolyásolja. Bár az Egyesült Királyság részt vesz az EP-választásokon, képviselőik csak addig ülhetnek a brüsszeli és strasbourgi székeikben, míg hatályba nem lép a kilépési megállapodás. Hogy távozásuk a 750-tagú testületből hogyan befolyásolja majd a Brexit-utáni Európai Parlamentet, még kérdéses, a május 24-i EP-választásokon egyelőre 11 képviselőre lehet majd szavazni. A fennmaradó két helyet azután osztják ki, hogy a britek távoztak az unióból és annak parlamentjéből is.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a 11 helyből a legnépszerűbbnek számító Fine Gael 4-re, a Fianna Fáil 3-ra, a Sinn Féin 2-re számíthat, a fennmaradó 2 helyért pedig a kis pártok és a függetlenek csaknem egyenlő eséllyel indulnak.
A magyar kapcsolat
Az ír kultúrát gyakorlatilag a világ minden táján szeretik, elég csak arra gondolni, hogy a március 17-én tartott Szent Patrik-nap ma már csaknem olyan globális ismertségű, mint a szilveszteréjjel. Az írek szeretik hagyományaikat, az ír nyelv államnyelvnek és egyben az Európai Unió egyik hivatalos nyelvének számít, de a zene és a tánc is legalább olyan népszerű kulturális exportcikk, mint például a sör.
Magyarországon mindig különös rokonszenv övezte Írországot. A történelmi párhuzamok, a szabadságszeretet és a hasonlóan erős identitástudat mellett azonban azt már kevesebben tudják, hogy
Arthur Griffith 1904-ben kiadott Magyarország feltámadása című könyvében az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára ajánlja egyenrangú felek közös uralkodó alatt létrejött államának létrehozását Nagy-Britannia és Írország számára. Griffith példaként állítja Írország elé a magyarok passzív rezisztencia-mozgalmát, mint olyan kezdeményezés, ami később Magyarország egyenlő státuszának elismerését, és a virágzó Monarchia létrejöttét eredményezte, szembeállítva azzal, hogy Írország felsőbb hatalomként ismerte el a brit koronát. Griffiths és „Zöld Magyar Banda” nevű követői pártot is alapítottak: ez lett az a Sinn Féin, ami a 19. század elejétől a mai napig az ír belpolitika egyik legerősebb oszlopa.